Lelki alapvetés

Ahogy emberségünkről, valóságunk minden dimenziójáról, kapcsolatainkról – Istennel, önmagunkkal, másokkal, az egész teremtett világgal – gondolkodunk és ahogy ezt életté váltjuk a mindennapokban, abban legmélyebb meggyőződésünk fejeződik ki önmagunkról, Istenről, emberről és világról. Arról, ahogy a Teremtőre és a képmására teremtett emberre tekintünk.

Majd azt mondta Isten: »Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön, s minden csúszómászón, amely mozog a földön!« Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.

Az igazi értékek védelme

„Az Isten képére és hasonlatosságára teremtett személy nem válhat dolgok, gazdasági rendszerek, a technikai civilizáció, a fogyasztói szemlélet, könnyű sikerek rabjává. Az ember nem válhat saját, gyakran céltudatosan gerjesztett hajlamai és ösztönei rabjává sem. Ezzel a veszéllyel szemben védekezni kell. Az embernek képesnek kell lennie arra, hogy éljen saját szabadságával, és az igaz értékeket válasza. Ne engedjétek rabságba ejteni magatokat! Ne engedjétek, hogy elcsábítsanak benneteket holmi hamis értékek, féligazságok, csillogó délibábok, amelyektől később kiábrándultan, csalódással, sebzetten, sőt talán magatok mögött egy összetört élettel fordultok majd el.”

A megváltás tehát abban áll, hogy Isten helyreállítja azt, amit a bűn és a rossz eltorzított, hogy aztán eredeti jósága is felragyoghasson.

Katolikus Egyház Katekizmusa ezt írja:

„A test az üdvösség sarokpontja. Hiszünk Istenben, aki a test Teremtője; hiszünk az Igében, aki testté lett, hogy megváltsa a testet; hisszük a test föltámadását, a teremtés és a test megváltásának csúcspontját.

„Amikor Szent II. János Pál pápa a test szentségéről beszél, akkor nem a Krisztus alapította hét kegyelemre utal, hanem arra a jelre, amely valamiképpen Isten láthatatlan misztériumát teszi láthatóvá. (…) A test, éspedig csak a test képes arra, hogy láthatóvá tegye a láthatatlant: a szellemi és az isteni valóságot. Azért teremtette Isten, hogy az Istenben öröktől fogva elrejtett misztériumot a világ látható valóságában jelenítse meg, és ezáltal annak jelen legyen.”

Ha az evangéliumok Jézusát szemléljük, azt, ahogy a betegekhez, bűnösökhöz, kitaszítottakhoz fordul, megérinthet minket, milyen gyengéd is Jézus viszonya megtört emberségünkhöz! Nem kell félnünk attól, hogy sebzettségeinket Krisztus elé tárjuk,

„hogy megérintse sebeinket, és gyógyító, irgalmas szeretete minden beteg elképzelésünket és fájdalmas emléküket átjárja. Krisztus soha nem foszt meg minket az emberségünktől, hanem éppenséggel helyreállítja azt. Nem azért jött, hogy szabályokat erőltessen ránk, hanem azért, hogy tapintatosan a valódi szeretetre tanítson”.